RENDELŐ

usse_ko_gordul_a_ko_harom_a_ko.jpg


Hívd magadhoz a könyvet, hogy hidd is, ne csak lásd. Hogy tedd is, ne csak várd. S ha várnád, legelőbb innen, innen, innen és innen várhasd. S ha előbb inkább azt látnád, amit magáról érkezőfélben is csak jó előre jelzett, azt innen és innen láthasd.


IDÉZŐ - A HÉT IDÉZETE

Szólítsd, hogy ő is szólítson.
Innen, ha máshonnan nem.
Hogy miért ne, ha mégis igen.

MESÉLŐ

Hogy ha szól, úgy szóljon, mintha bizony már sok száz év óta szólna. Mintha szájról szájra is csak régóta járna. S ahogy a tűz mellett a szóbeszéddel csak eljárna, valamit azzal is csak folyton magán formálna. Hogy ami szól, az is csak olyan legyen, mintha már magam is csak lejegyezném. Hogy ami a Hang bennem, az ugyan szólva szólván is csak olyan legyen, mintha sok beszéd sok hangjából állt volna össze nekem, hogy jegyezni is jegyezhessem, s hozzá még őrizni is őrizhessem.

tovább »

LAPOZGATÓ

HÍVOGATÓ



REJTŐZKÖDŐ

ZENDÜLŐ

Steven Wilson - Harmony Korine

Mert nekem egyre csak ez a fény ragyog ott, ahol bennem a tetejetlen fa hetedik ága szanaszét ágazik. Ahol a drágakövek fényei közé simulva csakis a fények közé zuhanás a királyságod. Ahol a szédület az udvartartásod. Ahol a gyémántok eszeveszett lángolása minden kincsed. Ahol a ragyogás ragyogása az egyre csak tékozolt örökséged. Mert minden vele kezdődött bennem, s vele lehet minden kezdetemet megörökítenem. Így jöttem, ha bennem a szédület minden sötét pompája fénylett. Innen jöttem, ha bennem a zuhanás minden suhanó örvénye kerengett.


Led Zeppelin - Starway To Heaven

Mert először csak a szédült ragyogásban tobzódó gyémánttól tudtam, amit tudhattam. Hogy bármikor felmutathassam, milyen a füst a víz felett, hol nyílik a csillagösvény a mennybe, és hová gördülnek tovább a kövek. Aztán zuhantam én annyit, hogy magamat darabokra szaggatva s a darabjaimból is újra csak egybevarázsolva bármikor felmutathassam, milyen a kazamata zamata, hol rangosabb a harang rangja, s hogy hiába hűl ki a két kezed, attól még hibátlan lesz a marionett.


Sólstafir - Fjara

Mert van a magasság sötétsége, van a mélység sötétsége, és van Lételenország üres sötétsége. Ez a három sötétség örvénylik és hullámzik ott, ahol a Fekete-tengerek szélén a part szakad. Ott az őrzés már a háborítatlan nyugalom őrzése – noha tudván tudod, hogy ebben a nyugalomban lassan összeolvadsz a sötétséggel. Ott az őrzés már az érlelődő cselekvés keresése – noha tudván tudod, hogy ebben a keresésben a tetteidben is te magad lehetsz a fény.


Lou Reed - Hooky Wooky


Mert ahogy a szépen szóló udvarokat kutattam, a lovammal egyre csak Közép-Nirvánia udvaraiba, s ott is a mélykéken ragyogó és narancsvörösen izzó egek alá jutottam. Azokban pedig bárhol topogtam és bárhol dobogtam, mindenütt csak azt láttam és azt hallottam, hogy a gitárok zúgása és a dobok dobbanása is csak éppen azért tesz, amiért én is javában tehetnék. Mert a léleknek az a dolga, hogy útnak induljon. Hogy messzire szakadjon. Halódó testet csak maga mögött hagyjon. Húst és vért soha ne féltsen. Szétdaraboltatva is újra eggyé váljon. Hogy amit a mámor szava rejt, abban a végtelen térrel való birkózás vetélkedjen. A lélek önfeledt utazása szárnyaljon. Álombéli ringatózás lebegjen. Hogy amit a mágia szava rejt, abban az önkívület marasztalása maradjon. A megtáltosodó test felajzása húzódjon. Izzó parázs terítéke terüljön. Parázsló tűz felszítása szikrázzon. Hogy amit a magasság szava rejt, abban egetverő dübörgés és visszafogott hömpölygés zúgolódjon. Ellentmondást nem tűrően. Fenségesen és mocskosan. Mámorosan, mágikusan és magasan.


Shellac - Prayer To God

Mert Lovas vagyok. Egy minden házba benyerítő paripa lovasa. De ha Lovas vagyok, máris tudom a dobok szavát. Tudván tudva: ha Táltos vagyok, fohászkodom. Tudván tudva: ha Harcos vagyok, csatázom. De a fohászomban is ott van a harc. Egy fenséges harc a Hadak Urával. Ahogy a harcomban is ott van a fohász. Egy könyörtelen fohász az Öreg Isten Ostorával. Hogy csak úgy csattan. Hogy csak úgy éget. Hogy csak úgy hasít. Ahogy a dob szétveri a falakat. Ahogy az ének leordítja az arcodat. Ahogy a gitár szétszakítja a hangodat.


Agalloch - Desolation Song

Hogy hallhasd, ahogy az ének suttogó szavába annyi szenvedély férkőzik, amennyit teli torokból is hiába kiabálnál. Nem tolakodva, de mégis helyet keresve. Nem zabolátlanul feltörve, de mégis kiütközve. S hogy hallhasd, ahogy beszökik az udvarba egy vékonyan pendülő húr hangja, s hogy ez is csak azt cifrázza, hogy nincs az a mélység, amelyben ne lehetne otthon a magasság összes rajzolata. Hogy ebből is csak azt értsd meg, amire az Árkok Földje tanít. Hogy lehetsz szomorú, de szomorúságodban is büszke. Hogy lehetsz lemondó, de minden lemondásodban is ott éghet a harc tüzének emléke.


Thy Catafalque - Köd utánam

Mert ezért van az, hogy néha már magam sem tudom, hol vagyok. Tojáshéjban ringok, s a hetvenhét forgás szédületét kitöltve ugyan Pillát ölelem, de ezzel is csak olyan a táncom, mintha az Ég és Föld mozgása lenne. Ha behunyom a szemem, Kőlánya Tündért hallgatom, aki a mellemben lakik, belülről simogat, és folyton énekel nekem. Ha behunyom a szemem, Kőfia Óriást hallgatom, aki a föld mélyén forgolódik, s amit mond nekem, azt is csak a föld morajlásából kiáltja. Ahogy a tojáshéj visz, úgy forgok az áramlásban, mert nem lel szilárd helyet a lábam. Örvénylő tenger ragad magával, mert sodródom, nincs megállásom, de bizony állni sincs ám már hol megállnom.


Gire - Nádak, erek

De ha már örökké állhatatlan a zendülésem, legyen abban a zengésben valami abból, amit az arany dióhéj őrzött. Az árkok morajlásából. Legyen abban a zengésben valami abból, amit a gyémánt dióhéj őrzött. A tündérek rejtekének csengéséből. Legyen abban a zengésben valami abból, amit a harangvirág szirma őrzött. A fekete vár kapuinak döndüléséből.

ŐRZŐ

Nyitatlan nyílik, gyulatlan gyulladik

A másik magunk
nyomán lép elő

Éjten éjjel,
reges reggel

Nem az a Nap,
nem az a Hold

TALÁLÓ

SZÍNLELŐ

Jelenések hét rendbéli úton, három felvonásban. (Napút, 2012/4. 3-34.) Hogy a hét itt csak úgy legyen, hogy a három háromszor is csak három legyen. Hogy a színpadon is együtt legyen az Ég, a Föld és az Ember alkotta Nagy Triád, a Tien-ti-zsen, de úgy, hogy ezzel már az újabb hármasságok is szépen kibontakozzanak. Az Ég hármassága itt: a mámor, a mágia és a magasság. A Föld hármassága itt: a tisztelet, a tartás és a teremtés. Az Ember hármassága itt: a rím, a rítus és a ritmus.

TÁMOGATÓ

Ha találva érzed magad, akkor már itt is jelen vagy, de akár még részt is vehetsz. Segíthetsz abban, hogy a kő kövön maradjon. Ha könyv – akkor szakrális erejű műtárgy legyen. Ha zene – akkor delejes erejű hangköltészet legyen. Ha színpadi bemutató – akkor mágikus erejű szertartás legyen.

VISSZHANGZÓ

Semmi nem véletlen. Aminek meg kell történnie, éppen úgy történik, ahogyan meg kell történnie. Legyen a visszhang jele az első válasz utolsó mondata, mert már az is találva talált, hiszen így kellett lennie, legyen bár a lelke rajta. Legyen a visszhang jele az, hogy könyv mindenkinek és senkinek.

tovább »

Hol van a Nap útja? Hol nyílik a Nap kútja?

usseko 2010.11.24. 11:00

Mert őrzőnek lenni sziklákkal ékesen csak úgy lehet, ha az őrzés több őrző találkozásából születhet. Mert van az őrzés, s vannak az őrzők. S ez a hang attól lehet talán halkan is erős, hogy akad olyan, akinek van füle a hallására. Nem kell, hogy ilyenekből sokan legyenek, mert nem is voltunk ám olyan nagyon sokan soha. Mert nem sokan voltunk, hanem elegen. S nekünk ez is éppen elég. S hogy kik azok, akik úgy lehetnek elegen, hogy ebből soha nincs mit megelégelhetnem, mert ezzel soha nem lehet betelhetnem? Van a Hang. Van hozzá a Kép. S van hozzá az Íráskép. Ez együtt a könyv. 

Nem könyvnek látszó tárgy, hanem könyv. Úgy, ahogyan az írást még azok értették, akik a jeleiket a kőtáblákra szépen apródonként megvésték. De úgy is, ahogyan az írásjegyeket nemcsak vésték, hanem rótták – rótták pálcikára, rótták fa vékony ágára. Rótták romlandóan is romlatlan matériára, rótták engesztelhetetlen tűz martalékára. De az a tűz azt a rovást el nem égette. Mert az a tűz nem olyan tűz volt, amelyik a jót örökre elemészthette volna, a jónak a javát hamuvá porlasztotta volna, s hozzá még szanaszét is szórhatta volna. Ha szórta, csak szórta hát jó szél fúvásába. Csak szórta hát hosszú út porába. Ahonnan mindig akadtak, akik köpönyeget vettek. Hogy az a tűzre küldött rovás azt a múltat rovott múltúvá ugyan éppen ne tehesse. Hogy azt a múltat semmilyen ármány, semmilyen árulás, semmilyen erőszak ki ne kezdhesse. Rontani ugyan ronthassa, űzni ugyan űzhesse, de utol ugyan soha ne érhesse.

Mert ami őrzésre méltó, az megmarad. Ami őrzésre vár, az őrzőre talál.

Hiába vagyok hát magam is csak egy kakastaréjokkal ékes Beszélő Hegy, a moccanatlan moccanásaimban is ott van a zuhanás. Ott van hát bennem a szétszakadás. Ott van hát bennem a megmaradás. Ott van hát bennem a szédület. Ott van hát bennem az átváltozás. Ott van hát bennem a rejtőzködés.

Adtál, adol is, Volt is, van is, lesz is.

Ami van, hogy legyen: az a Napút

Ami van, hogy legyen, az a Napkút.

Ami volt, hogy legyen, az a Nap, Szél és Csillagok. Az a Könyv, Szem és Lélek.

Az egyik könyvkiadó. A másik folyóirat. A harmadik könyvműhely. A negyedik a Hang. Az ötödik a Kép. A hatodik az Íráskép. A hetedik te magad légy.

            Tudod, mi az, hogy Nap, tudod, hol járja a maga útját a nap útja. Tudod, milyen a jó szél fúvása, tudod, milyen a csillagszeműek tekintetének ragyogása.

            De nem biztos, hogy tudod, hol van a Nap kútja. Hol lehet a magasságnak a maga fénybe burkolózó mélysége. Hol lehet az Ég napjának a mélyben megbújó, ugyan bizony kút mélyén át kifürkészhető párja.

Van egy gyerekmondóka, amit jobbára mindenki ismer. Ez a magas Ég napját hívogatja. Azt mondja neki, hogy süssön fel, süssön fel, ha már olyan fényes az a nap. Mert a kertek alatt a ludak megfagynak.

Aztán van egy gyerekmondóka, amit inkább csak kevesen ismernek. Ez a Föld méhének napját oltalmazza. Azt mondja neki, hogy süssön ki, süssön ki, de aztán eredjen rögvest a ház alá. Ott is csak bújjon el a hideg föld alá.

Vagyunk hát ludak a kertek alatt. Vagyunk hát kutak a föld alatt. Kert rejtekében fagyva, fagyoskodva. Barlang mélyén bújva, elbujdosva. De itt is, ott is csak a Nap melegére várva. Mind a vízig szárazon várva. Mind az éjig tündöklőn óvakodva. Napról napra is derűsen elborulva.  Napról napra is borúsan felderülve.

Vagyunk vízen túl, erdőn innen, hegyen alól, völgyön felül. S közben van, aki fotózik. Van, aki könyvet tervez. Van, aki hangot ad.

S ha hangot adok, ennyit éppen magunkról is szólok. Hogy egyet se szóljak, de azt is lassan mondjam, s ha már szólásra ragadtatom magam, valahogyan azt is tudassam, hogy ennek bizony így kellett lennie. Mert ha készült valami, annak bizony így kellett készülődnie. Mert ha ki kellett sütnie ennek a fényes Napnak, akkor a fényt bizony erre a találkozásra kellett vetnie. Vetve fényt a saját útjának minden szelíd kanyarulatára. Vetve fényt a saját kútjának minden rejtve rejtőző titkára. Vetve fényt a jó szél fúvására, s a csillagok szép ragyogására.

Hogy legyen Hang. Hogy legyen hozzá Kép. S hogy legyen hozzá Íráskép.

Mert szedtem, vettem, teremtettem. Szemet vetettem a Nap útjára, hogy aztán egyszer magam is csak szemen szedhessem, ami szemenszedett, s hozzá még tisztára is szűrt. Mert ha tisztára szűrsz, közben téged is tisztára szűrnek. Mert ha szemen szedsz, közben rád is szemet vetnek.

S ha már így esett, ami velünk megesett, ha adtál, adol is. Volt is, van is, lesz is.  

 

Ha találva érzed magad, hagyj jelet magad után az Üsse kő Facebook-csoportjában. Hogy hidd is, ne csak lásd. Hogy tedd is, ne csak várd.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://usseko.blog.hu/api/trackback/id/tr502469998

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.