RENDELŐ

usse_ko_gordul_a_ko_harom_a_ko.jpg


Hívd magadhoz a könyvet, hogy hidd is, ne csak lásd. Hogy tedd is, ne csak várd. S ha várnád, legelőbb innen, innen, innen és innen várhasd. S ha előbb inkább azt látnád, amit magáról érkezőfélben is csak jó előre jelzett, azt innen és innen láthasd.


IDÉZŐ - A HÉT IDÉZETE

Szólítsd, hogy ő is szólítson.
Innen, ha máshonnan nem.
Hogy miért ne, ha mégis igen.

MESÉLŐ

Hogy ha szól, úgy szóljon, mintha bizony már sok száz év óta szólna. Mintha szájról szájra is csak régóta járna. S ahogy a tűz mellett a szóbeszéddel csak eljárna, valamit azzal is csak folyton magán formálna. Hogy ami szól, az is csak olyan legyen, mintha már magam is csak lejegyezném. Hogy ami a Hang bennem, az ugyan szólva szólván is csak olyan legyen, mintha sok beszéd sok hangjából állt volna össze nekem, hogy jegyezni is jegyezhessem, s hozzá még őrizni is őrizhessem.

tovább »

LAPOZGATÓ

HÍVOGATÓ



REJTŐZKÖDŐ

ZENDÜLŐ

Steven Wilson - Harmony Korine

Mert nekem egyre csak ez a fény ragyog ott, ahol bennem a tetejetlen fa hetedik ága szanaszét ágazik. Ahol a drágakövek fényei közé simulva csakis a fények közé zuhanás a királyságod. Ahol a szédület az udvartartásod. Ahol a gyémántok eszeveszett lángolása minden kincsed. Ahol a ragyogás ragyogása az egyre csak tékozolt örökséged. Mert minden vele kezdődött bennem, s vele lehet minden kezdetemet megörökítenem. Így jöttem, ha bennem a szédület minden sötét pompája fénylett. Innen jöttem, ha bennem a zuhanás minden suhanó örvénye kerengett.


Led Zeppelin - Starway To Heaven

Mert először csak a szédült ragyogásban tobzódó gyémánttól tudtam, amit tudhattam. Hogy bármikor felmutathassam, milyen a füst a víz felett, hol nyílik a csillagösvény a mennybe, és hová gördülnek tovább a kövek. Aztán zuhantam én annyit, hogy magamat darabokra szaggatva s a darabjaimból is újra csak egybevarázsolva bármikor felmutathassam, milyen a kazamata zamata, hol rangosabb a harang rangja, s hogy hiába hűl ki a két kezed, attól még hibátlan lesz a marionett.


Sólstafir - Fjara

Mert van a magasság sötétsége, van a mélység sötétsége, és van Lételenország üres sötétsége. Ez a három sötétség örvénylik és hullámzik ott, ahol a Fekete-tengerek szélén a part szakad. Ott az őrzés már a háborítatlan nyugalom őrzése – noha tudván tudod, hogy ebben a nyugalomban lassan összeolvadsz a sötétséggel. Ott az őrzés már az érlelődő cselekvés keresése – noha tudván tudod, hogy ebben a keresésben a tetteidben is te magad lehetsz a fény.


Lou Reed - Hooky Wooky


Mert ahogy a szépen szóló udvarokat kutattam, a lovammal egyre csak Közép-Nirvánia udvaraiba, s ott is a mélykéken ragyogó és narancsvörösen izzó egek alá jutottam. Azokban pedig bárhol topogtam és bárhol dobogtam, mindenütt csak azt láttam és azt hallottam, hogy a gitárok zúgása és a dobok dobbanása is csak éppen azért tesz, amiért én is javában tehetnék. Mert a léleknek az a dolga, hogy útnak induljon. Hogy messzire szakadjon. Halódó testet csak maga mögött hagyjon. Húst és vért soha ne féltsen. Szétdaraboltatva is újra eggyé váljon. Hogy amit a mámor szava rejt, abban a végtelen térrel való birkózás vetélkedjen. A lélek önfeledt utazása szárnyaljon. Álombéli ringatózás lebegjen. Hogy amit a mágia szava rejt, abban az önkívület marasztalása maradjon. A megtáltosodó test felajzása húzódjon. Izzó parázs terítéke terüljön. Parázsló tűz felszítása szikrázzon. Hogy amit a magasság szava rejt, abban egetverő dübörgés és visszafogott hömpölygés zúgolódjon. Ellentmondást nem tűrően. Fenségesen és mocskosan. Mámorosan, mágikusan és magasan.


Shellac - Prayer To God

Mert Lovas vagyok. Egy minden házba benyerítő paripa lovasa. De ha Lovas vagyok, máris tudom a dobok szavát. Tudván tudva: ha Táltos vagyok, fohászkodom. Tudván tudva: ha Harcos vagyok, csatázom. De a fohászomban is ott van a harc. Egy fenséges harc a Hadak Urával. Ahogy a harcomban is ott van a fohász. Egy könyörtelen fohász az Öreg Isten Ostorával. Hogy csak úgy csattan. Hogy csak úgy éget. Hogy csak úgy hasít. Ahogy a dob szétveri a falakat. Ahogy az ének leordítja az arcodat. Ahogy a gitár szétszakítja a hangodat.


Agalloch - Desolation Song

Hogy hallhasd, ahogy az ének suttogó szavába annyi szenvedély férkőzik, amennyit teli torokból is hiába kiabálnál. Nem tolakodva, de mégis helyet keresve. Nem zabolátlanul feltörve, de mégis kiütközve. S hogy hallhasd, ahogy beszökik az udvarba egy vékonyan pendülő húr hangja, s hogy ez is csak azt cifrázza, hogy nincs az a mélység, amelyben ne lehetne otthon a magasság összes rajzolata. Hogy ebből is csak azt értsd meg, amire az Árkok Földje tanít. Hogy lehetsz szomorú, de szomorúságodban is büszke. Hogy lehetsz lemondó, de minden lemondásodban is ott éghet a harc tüzének emléke.


Thy Catafalque - Köd utánam

Mert ezért van az, hogy néha már magam sem tudom, hol vagyok. Tojáshéjban ringok, s a hetvenhét forgás szédületét kitöltve ugyan Pillát ölelem, de ezzel is csak olyan a táncom, mintha az Ég és Föld mozgása lenne. Ha behunyom a szemem, Kőlánya Tündért hallgatom, aki a mellemben lakik, belülről simogat, és folyton énekel nekem. Ha behunyom a szemem, Kőfia Óriást hallgatom, aki a föld mélyén forgolódik, s amit mond nekem, azt is csak a föld morajlásából kiáltja. Ahogy a tojáshéj visz, úgy forgok az áramlásban, mert nem lel szilárd helyet a lábam. Örvénylő tenger ragad magával, mert sodródom, nincs megállásom, de bizony állni sincs ám már hol megállnom.


Gire - Nádak, erek

De ha már örökké állhatatlan a zendülésem, legyen abban a zengésben valami abból, amit az arany dióhéj őrzött. Az árkok morajlásából. Legyen abban a zengésben valami abból, amit a gyémánt dióhéj őrzött. A tündérek rejtekének csengéséből. Legyen abban a zengésben valami abból, amit a harangvirág szirma őrzött. A fekete vár kapuinak döndüléséből.

ŐRZŐ

Nyitatlan nyílik, gyulatlan gyulladik

A másik magunk
nyomán lép elő

Éjten éjjel,
reges reggel

Nem az a Nap,
nem az a Hold

TALÁLÓ

SZÍNLELŐ

Jelenések hét rendbéli úton, három felvonásban. (Napút, 2012/4. 3-34.) Hogy a hét itt csak úgy legyen, hogy a három háromszor is csak három legyen. Hogy a színpadon is együtt legyen az Ég, a Föld és az Ember alkotta Nagy Triád, a Tien-ti-zsen, de úgy, hogy ezzel már az újabb hármasságok is szépen kibontakozzanak. Az Ég hármassága itt: a mámor, a mágia és a magasság. A Föld hármassága itt: a tisztelet, a tartás és a teremtés. Az Ember hármassága itt: a rím, a rítus és a ritmus.

TÁMOGATÓ

Ha találva érzed magad, akkor már itt is jelen vagy, de akár még részt is vehetsz. Segíthetsz abban, hogy a kő kövön maradjon. Ha könyv – akkor szakrális erejű műtárgy legyen. Ha zene – akkor delejes erejű hangköltészet legyen. Ha színpadi bemutató – akkor mágikus erejű szertartás legyen.

VISSZHANGZÓ

Semmi nem véletlen. Aminek meg kell történnie, éppen úgy történik, ahogyan meg kell történnie. Legyen a visszhang jele az első válasz utolsó mondata, mert már az is találva talált, hiszen így kellett lennie, legyen bár a lelke rajta. Legyen a visszhang jele az, hogy könyv mindenkinek és senkinek.

tovább »

Mit lehet ütni, ha kővel kell gördülni?

usseko 2010.11.24. 12:30

Hogy miért éppen ütni? Hogy miért éppen köveket gyűjteni? Azt is csak azért, amiért éppen bánni. De azt is csak azért, amiért csípni. Mert ha üsse kő, akkor bánja kánya. Mert ha üsse kő, akkor csípje csóka. 

De ha már ütni, akkor miért éppen követ ütni? Azt pedig csak azért, hogy a kő még a sors ütlegeit kiállva is csak kövön maradjon. Hogy a próbákkal megpróbált követ a gördülés sorsa már úgy érje utol, hogy a kő forgását ez is csak szépen kiteljesítse. Mert a kövön maradó kő egyszerre lehet kőbálvány vagy bálványkő, holott bár ez a két szó ugyanabból építkezik, de nem ugyanoda épül, s nem ugyanoda fordul, ha rajta a hetvenhét forgás próbája minden létezőt a nemlétbe tépve és szaggatva végiggördül. Épülni ugyanis az egek magasába kell. Oda, ahová végül magas Déva várának falai is felértek. A kőbálvány az egek magasába törni képtelen, de a helyzete azért neki sem végérvényesen reménytelen: a forgás rajta is kiteljesedhet, mert a gördülés minden kövek áldása, akár bár moccanva mocorgó, akár bár moccanatlan a sorsuk minden egyes tétova moccanása.

De ha gördül a kő, akkor már tudod a dobok szavát. Az is csak olyan, mint a lódobogás lüktetése. S ha gördül a kő, akkor már tudod a gitár szavát. Az is csak olyan, mint a mennydörgés robajlása. S ha gördül a kő, akkor már tudod a hangfalak dübörgését. Az is csak olyan, mint a villámok sistergése.

Ha üt a kő, hát így üt a kő, hogy minden forgása csak ütve ütlegelő és az ég villámaival mennydörgő legyen, s ennek utána vele együtt még az Ég és a Föld is megremegjen. De ha azt mondod, hogy üsse kő, akkor közben a megbékélés vesz rajtad erőt. Akkor közben a beletörődés vesz rajtad erőt. De ez a beletörődés nem az önfeladás beletörődése. Ha azt mondod, üsse kő: azt gondolod, jöjjön, aminek jönnie kell, ha már egyszer ennek is meg kell ugyan történni.

De aminek meg kell történni, nem mindegy, hogy miként indul kifejleni, s belőle a történet szálai épp hogyan kezdenek kibomlani. Lehet bár minden szál gubancos, ha egyszer a szálaknak az összegubancolódás a sorsa. Lehet bár minden szál egyenes, ha a szálaknak éppen nyílegyenes az útja.

Mert az út az, ami a semmiből is csak valamire való. Ami a gördülő kövek közt is csak élekkel élező, holott bár az éleket is csak kopva koptató. Mert ha valamire azt mondod, hogy üsse kő, s azzal valamit éppen megtörténni vársz, arra ugyan bizony nem tétlenül vársz, hanem éppenséggel már cselekvéstelen cselekvéssel vársz.

Mert az áramlást áramlani hagyni nem ugyanaz, mint a dolgaidat felelőtlenül szabadjára engedni. Mint a gyeplőt hanyagul a lovak közé dobni. Mint a kincseidet óvatlanul ebek harmincadjára juttatni.

Mert az áramlást áramlani hagyni csak annyi, mint sürgés nélkül működni, s szó nélkül tanítani. Nézni az áramlást, de közben hagyni áramolni, s hagyva hagyván az útján kibontakozni, az áradás semmilyen művét sosem birtokolni. Cselekedni, de nem ragaszkodni. A beteljesült művet nem félteni, s ha már féltve nincs mit őrizni, belőle éppen ugyan soha semmit el nem veszíteni.

Hiszen a kő kövön maradásának délcegsége és a kő mennydörgő gördülésének szilajsága ugyanazoknak az éleknek az élezése és elsimulása. Mert az épülésnek bizony a rombolás a párja. Mert a rombolás bizony az építés végső próbája.

Ezért ha a hetvenhét forgás próbája is csak szélvésszé kerekedik benned, s az úton szélvészként is csak tenmagadat kergeted, folyton-folyvást csak ott jársz, ahol az út mutatja magát látva is csak láthatatlanul és közben egyre csak néven nevezhetetlenül.

Ez volna az első kérdés hát, amit magamat beszédre ragadtató hegynek tudva még a magam figyelmébe is be kell ajánlanom. Hogy mit keres a táltosok égre szökkenő viadala az út porában, s hogy a hosszú út porából köpönyeget venni úgy vajon bizony hogyan lehet, hogy közben ez az út a Duna mentén ugyanaz az út legyen, mint valaha volt a Virágzó Délvidéken? Az az út, amelyiknek ha neve nincs: ég s föld alapja. Az az út, amelyiknek ha neve van: minden dolgok anyja.

De ha van első kérdés, jöhet második is. Az pedig az volna hát, hogy vajon miképpen és mi végre kell tudnod a dob dobrokolását, a gitár zúgását és a hangfalak mennydörgését, ha a dolgod nem más, mint a romlást megállítva éppen egy ősinél is ősibb feladatot megoldani. Hogy ami felépül délre, ne omoljon le estére. Hogy ami felépül estére, ne omoljon le reggelre. Hogy ha kövek műve és a kövek művelője volnál, a hangokkal ugyan bizony mit és hogyan hangolhatnál. De tudnod kell, hogy a tizenkét kőműves a vár magasba emelkedő falainak tornyára is csak azért állt, hogy onnan az ég magasába révüljön, s az ég magasából végül éppen tündéri muzsikaszót halljon. S hogy amint ezt ők meghallották, a karjaikra a tetőről zsindelyeket tépjenek, s a zsindelyekből lett szárnyaikkal a mélybe vettessenek. Hogy legyen aztán zuhanásuk, akárki láthassa. Hogy legyen aztán szárnyalásuk, akárki megcsodálhassa. S hogy az a zuhanás, de az a szárnyalás is egyre csak a tündéri muzsikaszó égi gomolygását kövesse. Mert abba a tündéri zenébe bújtak el, ha zuhanás lett a sorsuk, s azzal együtt emelkedtek fel, ha a rejtőzködésükből éppen önmaguk felemelése lett a dolguk. Az a tündéri muzsikaszó pedig soha nem volt más, mint bujdosóének. Szólt az ezer éve is, szólt az ötszáz éve is, szólt az ötven éve is, de szólt az még öt éve is, ahogyan most is csak szól egyre. Ha csillagos ég alatt háló szegénylegény dúdolta, akkor is. Ha az elveszett hazát sirató rabszolga énekelte, akkor is. Ha gitár zúgását a föld alól is csak a hangfalakba robbantó énekes kiáltotta, akkor is. Jóval túl a bánat mezején, s jóval innen a világ erdején. Jóval túl az Óperencián, s jóval túl a Tüzes-tenger hetvenhetedik szigetén. Mert abban még mindig ott van egy irtózatosan kicsiny kert. S abban még mindig ott bujkál egy irtózatosan nagy kert.

Ha van hát abban a kertben egy kérdés, akkor van abban válasz is, de az a válasz csak egyetlen egy lehet. Éppen az, amelyikkel egy álmot látó legény már végigélt egy egész életet. Hogy ezt én ugyan meg nem fejtem, amíg rajtam meg nem történik. S ha történik, akkor megesni csak úgy esik, hogy bizony esendőek is csak úgy legyünk, hogy egy dolog velünk azért még biztosan megessen. Hogy a vérünk együtt kicsordulva egyszer még egy árokba folyjon, hogy ott aztán egy malmot meghajtson. De az a malom háromkövű legyen, s a legelső köve szeretetet járjon. De az a malom háromkövű legyen, s a második köve aprópénzt hullasson. De az a malom háromkövű legyen, s a harmadik köve igazgyöngyöt járjon.

Hát így tedd rá, ha úgy tesz rá. Úgy tedd rá, ha így tesz rá. Ha teszel rá, csak tegyél rá. Ha fogva tart, csak fogjál rá. Ha elenged, engedd el. Ha elengedtek, ne hagyj el.

Hogy akár esik, akár fúj. Hogy akár tetszik, akár nem. Hogy miért ne, ha netán mégis igen.

 

Ha találva érzed magad, hagyj jelet magad után az Üsse kő Facebook-csoportjában. Hogy hidd is, ne csak lásd. Hogy tedd is, ne csak várd.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://usseko.blog.hu/api/trackback/id/tr632469991

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.