RENDELŐ

usse_ko_gordul_a_ko_harom_a_ko.jpg


Hívd magadhoz a könyvet, hogy hidd is, ne csak lásd. Hogy tedd is, ne csak várd. S ha várnád, legelőbb innen, innen, innen és innen várhasd. S ha előbb inkább azt látnád, amit magáról érkezőfélben is csak jó előre jelzett, azt innen és innen láthasd.


IDÉZŐ - A HÉT IDÉZETE

Szólítsd, hogy ő is szólítson.
Innen, ha máshonnan nem.
Hogy miért ne, ha mégis igen.

MESÉLŐ

Hogy ha szól, úgy szóljon, mintha bizony már sok száz év óta szólna. Mintha szájról szájra is csak régóta járna. S ahogy a tűz mellett a szóbeszéddel csak eljárna, valamit azzal is csak folyton magán formálna. Hogy ami szól, az is csak olyan legyen, mintha már magam is csak lejegyezném. Hogy ami a Hang bennem, az ugyan szólva szólván is csak olyan legyen, mintha sok beszéd sok hangjából állt volna össze nekem, hogy jegyezni is jegyezhessem, s hozzá még őrizni is őrizhessem.

tovább »

LAPOZGATÓ

HÍVOGATÓ



REJTŐZKÖDŐ

ZENDÜLŐ

Steven Wilson - Harmony Korine

Mert nekem egyre csak ez a fény ragyog ott, ahol bennem a tetejetlen fa hetedik ága szanaszét ágazik. Ahol a drágakövek fényei közé simulva csakis a fények közé zuhanás a királyságod. Ahol a szédület az udvartartásod. Ahol a gyémántok eszeveszett lángolása minden kincsed. Ahol a ragyogás ragyogása az egyre csak tékozolt örökséged. Mert minden vele kezdődött bennem, s vele lehet minden kezdetemet megörökítenem. Így jöttem, ha bennem a szédület minden sötét pompája fénylett. Innen jöttem, ha bennem a zuhanás minden suhanó örvénye kerengett.


Led Zeppelin - Starway To Heaven

Mert először csak a szédült ragyogásban tobzódó gyémánttól tudtam, amit tudhattam. Hogy bármikor felmutathassam, milyen a füst a víz felett, hol nyílik a csillagösvény a mennybe, és hová gördülnek tovább a kövek. Aztán zuhantam én annyit, hogy magamat darabokra szaggatva s a darabjaimból is újra csak egybevarázsolva bármikor felmutathassam, milyen a kazamata zamata, hol rangosabb a harang rangja, s hogy hiába hűl ki a két kezed, attól még hibátlan lesz a marionett.


Sólstafir - Fjara

Mert van a magasság sötétsége, van a mélység sötétsége, és van Lételenország üres sötétsége. Ez a három sötétség örvénylik és hullámzik ott, ahol a Fekete-tengerek szélén a part szakad. Ott az őrzés már a háborítatlan nyugalom őrzése – noha tudván tudod, hogy ebben a nyugalomban lassan összeolvadsz a sötétséggel. Ott az őrzés már az érlelődő cselekvés keresése – noha tudván tudod, hogy ebben a keresésben a tetteidben is te magad lehetsz a fény.


Lou Reed - Hooky Wooky


Mert ahogy a szépen szóló udvarokat kutattam, a lovammal egyre csak Közép-Nirvánia udvaraiba, s ott is a mélykéken ragyogó és narancsvörösen izzó egek alá jutottam. Azokban pedig bárhol topogtam és bárhol dobogtam, mindenütt csak azt láttam és azt hallottam, hogy a gitárok zúgása és a dobok dobbanása is csak éppen azért tesz, amiért én is javában tehetnék. Mert a léleknek az a dolga, hogy útnak induljon. Hogy messzire szakadjon. Halódó testet csak maga mögött hagyjon. Húst és vért soha ne féltsen. Szétdaraboltatva is újra eggyé váljon. Hogy amit a mámor szava rejt, abban a végtelen térrel való birkózás vetélkedjen. A lélek önfeledt utazása szárnyaljon. Álombéli ringatózás lebegjen. Hogy amit a mágia szava rejt, abban az önkívület marasztalása maradjon. A megtáltosodó test felajzása húzódjon. Izzó parázs terítéke terüljön. Parázsló tűz felszítása szikrázzon. Hogy amit a magasság szava rejt, abban egetverő dübörgés és visszafogott hömpölygés zúgolódjon. Ellentmondást nem tűrően. Fenségesen és mocskosan. Mámorosan, mágikusan és magasan.


Shellac - Prayer To God

Mert Lovas vagyok. Egy minden házba benyerítő paripa lovasa. De ha Lovas vagyok, máris tudom a dobok szavát. Tudván tudva: ha Táltos vagyok, fohászkodom. Tudván tudva: ha Harcos vagyok, csatázom. De a fohászomban is ott van a harc. Egy fenséges harc a Hadak Urával. Ahogy a harcomban is ott van a fohász. Egy könyörtelen fohász az Öreg Isten Ostorával. Hogy csak úgy csattan. Hogy csak úgy éget. Hogy csak úgy hasít. Ahogy a dob szétveri a falakat. Ahogy az ének leordítja az arcodat. Ahogy a gitár szétszakítja a hangodat.


Agalloch - Desolation Song

Hogy hallhasd, ahogy az ének suttogó szavába annyi szenvedély férkőzik, amennyit teli torokból is hiába kiabálnál. Nem tolakodva, de mégis helyet keresve. Nem zabolátlanul feltörve, de mégis kiütközve. S hogy hallhasd, ahogy beszökik az udvarba egy vékonyan pendülő húr hangja, s hogy ez is csak azt cifrázza, hogy nincs az a mélység, amelyben ne lehetne otthon a magasság összes rajzolata. Hogy ebből is csak azt értsd meg, amire az Árkok Földje tanít. Hogy lehetsz szomorú, de szomorúságodban is büszke. Hogy lehetsz lemondó, de minden lemondásodban is ott éghet a harc tüzének emléke.


Thy Catafalque - Köd utánam

Mert ezért van az, hogy néha már magam sem tudom, hol vagyok. Tojáshéjban ringok, s a hetvenhét forgás szédületét kitöltve ugyan Pillát ölelem, de ezzel is csak olyan a táncom, mintha az Ég és Föld mozgása lenne. Ha behunyom a szemem, Kőlánya Tündért hallgatom, aki a mellemben lakik, belülről simogat, és folyton énekel nekem. Ha behunyom a szemem, Kőfia Óriást hallgatom, aki a föld mélyén forgolódik, s amit mond nekem, azt is csak a föld morajlásából kiáltja. Ahogy a tojáshéj visz, úgy forgok az áramlásban, mert nem lel szilárd helyet a lábam. Örvénylő tenger ragad magával, mert sodródom, nincs megállásom, de bizony állni sincs ám már hol megállnom.


Gire - Nádak, erek

De ha már örökké állhatatlan a zendülésem, legyen abban a zengésben valami abból, amit az arany dióhéj őrzött. Az árkok morajlásából. Legyen abban a zengésben valami abból, amit a gyémánt dióhéj őrzött. A tündérek rejtekének csengéséből. Legyen abban a zengésben valami abból, amit a harangvirág szirma őrzött. A fekete vár kapuinak döndüléséből.

ŐRZŐ

Nyitatlan nyílik, gyulatlan gyulladik

A másik magunk
nyomán lép elő

Éjten éjjel,
reges reggel

Nem az a Nap,
nem az a Hold

TALÁLÓ

SZÍNLELŐ

Jelenések hét rendbéli úton, három felvonásban. (Napút, 2012/4. 3-34.) Hogy a hét itt csak úgy legyen, hogy a három háromszor is csak három legyen. Hogy a színpadon is együtt legyen az Ég, a Föld és az Ember alkotta Nagy Triád, a Tien-ti-zsen, de úgy, hogy ezzel már az újabb hármasságok is szépen kibontakozzanak. Az Ég hármassága itt: a mámor, a mágia és a magasság. A Föld hármassága itt: a tisztelet, a tartás és a teremtés. Az Ember hármassága itt: a rím, a rítus és a ritmus.

TÁMOGATÓ

Ha találva érzed magad, akkor már itt is jelen vagy, de akár még részt is vehetsz. Segíthetsz abban, hogy a kő kövön maradjon. Ha könyv – akkor szakrális erejű műtárgy legyen. Ha zene – akkor delejes erejű hangköltészet legyen. Ha színpadi bemutató – akkor mágikus erejű szertartás legyen.

VISSZHANGZÓ

Semmi nem véletlen. Aminek meg kell történnie, éppen úgy történik, ahogyan meg kell történnie. Legyen a visszhang jele az első válasz utolsó mondata, mert már az is találva talált, hiszen így kellett lennie, legyen bár a lelke rajta. Legyen a visszhang jele az, hogy könyv mindenkinek és senkinek.

tovább »

Miért elég jelen lenni, holott részt is lehetne venni?

usseko 2011.04.30. 08:55

Beszélek a könyvről, mert a könyv is beszél rólam. Arany taréjjal borzolom az eget, mert az Ég is szépen felborzolja a lelkemet. Torkom szakadtáig szól belőlem a föld morajlása, mert a Föld is átadja nekem azt, amivel egészen az égig érhetek. De ahogy a torkomban a szó meg nem szakad, a földtől az égig vezető utam is zavartalan marad. Velem is minden szakasztott úgy van hát, ahogy szakadatlanul is lenne. Hogy ha az Út velem együtt járhat, ugyan miért ne járnánk ki magunknak végeérhetetlen égi és földi járatokat. Víznek is csak alámentére, de még a szélnek is csak a felfuttára.S ha folyton-folyvást velem van az Út, ahogy a szótlanul szóló szó bennem a torkom szakadtáig is csak szakadatlan, szakasztok magamnak tanítást a hosszú út porából.

Annak is a szegénylegényeknek szánt köpönyegéből. Annak is a leggubancosabbik göncéből. Annak is a csillagporral tetézett tetejetlen zugából. Ahol az a zug is úgy van elnagyolva, hogy elfér benne hetvenhét világ apraja-nagyja. De ez is csak olyan irtózatosan kicsi kert, melynek mélyén ott tárul elő egy irtózatosan nagy kert. Abban a kertben akad szó ám írásnak tudójáról is, s nem csak a világnak vándoráról. De úgy ám, hogy annak az írásnak a tudója bizony mégiscsak a világnak vándora. Hogy amit írásra méltónak talál, azt ugyan meg is írja, de közben az Ég alatti világba is szépen bezárja. De nem ám úgy, mint ahogy a kisebbet a nagyobba rejtenéd, mert akkor bizony megesik, hogy amit szépen elrejtenél, az idővel elvész. Hanem úgy, hogy az Ég alatti világot magába az Ég alatti világba kell rejtened, hogy ne legyen, mi veszendőbe menjen. Mert ugyan ez sem volna más, mint a dolgok állandóságának nagy törvénye.
 
Ezért ha írástudó vagy, az írásodat úgy kell világ elé tárnod, hogy az a tárva tárulás egyben rejtve rejtőzés is legyen. Hogy rejtsed, amíg rejtheted. Hogy te legyél a rejtek, melybe magadat is elrejtheted.
 
Ahogy a Fenséges Vén is csak azt mondja, hogy az írástudók legjobbjai mindig azok voltak, akik éppen ugyan észrevétlenek maradtak. Ismerték a rejtőzőt és rejtettet, de őket mélyükig nem ismerte senki. Mert nem lehetett őket megismerni, így a kép róluk is csak annyi, hogy lennének ők olyanok, mint a téli folyón átkelők. Elővigyázatosak. Hogy lennének ők olyanok, mint a faragatlan rönkök. Egyszerűek. Hogy lennének ők olyanok, mint a völgykatlan. Mélységesek.
 
Ahogy a föld mélyének morajlását megszólaltatom, amint a torkomat szólásra bírom, hallom hát, hogy ott, ahol a kő ütve ütlegel, s közben gördülve is egyre csak zendülő marad, az az ütve ütlegelt kő zendülni is úgy zendül ám, hogy azzal a zendüléssel a Föld mélyének morajlásába takarózik, s a Föld mélyének hetedik csínjébe bújik. De nem azért, hogy bujkáljon, hanem azért, hogy ő is csak úgy őrizzen, ahogy a Föld Mélyének Sárkányai őrzik a Mélység Ragyogó Kincsét. Hogy ott legyen észrevétlenül jelen, ahol a rejtőzőt és a rejtettet is megismerheti. Hogy ott legyen észrevétlenül jelen, ahol egyelőre jelen lenni is elég, s nem kell ám semmiben részt venni. Ahol azonban részt semmiben sem véve is úgy lehet jelen lenni, hogy közben észrevétlenül is csak a jelenlét erejével lehet tüntetni, s ezzel a tüntetéssel eredendően is csak tünékenynek lehet lenni.
 
Hogy legyen akkor hát az a kérdés, hogy mikortól is van az írás, ami van. Hogy hol van, ami van. Hogy minek köszönhetően van, ami van. Hogy kinek a figyelme által van, ami van.
 
S azért éppen ez legyen ez a kérdés, mert van már a könyv, amelyikről beszélek. Mert beszélek a könyvről, hiszen a könyv is beszél rólam. Arany taréjjal borzolom az eget, mert az Ég is szépen felborzolja a lelkemet. Torkom szakadtáig szól belőlem a föld morajlása, mert a Föld is átadja nekem azt, amivel egészen az égig érhetek.
 
S van ugyan a könyv, melyről szószólóként beszélhetek, de az éppen most úgy van, hogy nincsen. Miközben éppen ünnepe is van a könyvnek, hiszen megjelent. De ezzel úgy van jelen, hogy részt ugyan nem vesz semmiből, hanem csak a jelenlétével tüntet, de azzal a tüntetéssel is csak tünékeny marad ám. Van, mert szinte teljes egészében felmutatja magát, hogy látva lássa, aki látva láthatja.
 
Ha nem úgy lennénk bölcsek, hogy csak formára emberi bennünk az, ami emberi, akkor azt mondhatnánk erre, hogy a könyv már meg is jelent.
 
De ezt nem tesszük. Hiszen már a formánk sem emberi. Én például Beszélő Hegy vagyok, s hozzá még aranyló taréjommal is csak a magas Égbe borzolok. Csuang-ce gondolataival megborzongatva annyi bölcsességet ezzel pedig máris a magaménak tudhatok, hogy a bölcs nem tervezget. Mert ugyan minek neki a tudás? A bölcs nem vagdalkozik. Mert ugyan minek neki az enyves csiriz? A bölcs semmit sem veszít. Mert minek neki az erényesség? A bölcsnek nincsenek értékei. Ugyan vajon minek kufárkodna? Égi adomány mind e négy. Az égi adomány pedig égi táplálék.
 
És akit az Ég táplál, ugyan mi szüksége annak az emberekre?
 
A puszta jelenlétével tüntető könyvnek sincsen hát szüksége emberekre ahhoz, hogy jelen legyen. Nincsen, mert maga is csak úgy tesz, mint az írásnak tudója, hiszen írva vagyon ő már annyira, hogy ő se legyen kevésbé az írásnak a tudója, mint aki őt írta, s ő is csak úgy legyen már könyv, hogy amint élni kezd, lassan már magamagát írja. S amint magamagát írja, mint írásnak tudója, ő is csak olyan, mint a hajdani írástudók egyik-másik legjobbja. Észrevétlen, de közben ismeri a rejtőzőt és a rejtettet, hogy aztán időtlen időkig maga se adhasson ezen kívül egyebet. A kép róla is csak annyi, hogy lenne ő olyan, mint a téli folyón átkelő. Elővigyázatos. Hogy lenne ő olyan, mint a faragatlan rönk. Egyszerű. Hogy lenne ő olyan, mint a völgykatlan. Mélységes.
 
Aztán – ha a sorsa úgy hozza – lehetne ő éppen másmilyen is, hogy ami a szellem szava, az testi formába öltözködhessen benne. De azt a testi formát ne emberek kegye igazgassa. Amit a könyvnek elmondhatnék, azt magamnak is bármikor bízvást a saját figyelmembe ajánlanám hát. Volna hát, amit a könyvnek elmondhatnék a Csuang-ce nyomtalan nyomán járván szerzett tudást eléje tárván. Hogy velem is csak úgy van, ahogy vele is lehetne. Mert ha nekem volt, aki jól intézte az életem, nekem lesz azért olyan is, aki jól intézi majd a halálomat is. S ha neki volt olyan, aki jól intézte a jelenlétét, lesz neki is azért olyan, aki egyszer éppen jól intézi majd a részvételét a testi formák között is.
 
Hogy legyen neki papírja, melyen a betűit sorakoztassa. Hogy legyen neki borítója, hogy ami őrzésre vár, azt ő szépen egybefoghassa. Hogy legyen neki a betűhöz képe, hogy őt senki csak úgy faképnél ne hagyhassa. Pontosan úgy, ahogyan akadt ám olyan is, aki a kőműves egy szem fiát megfürössze és elringassa. Mert azt a kövek művelte fiút is csak a mindenség öltöztette testi formába, s amit a mindenség intézett, azt ezzel is csak jól intézte. Intézte, hogy záporesők hulljanak, hogy a kőműves földbe hasadó, s ott jelen lévő fiát szépen megszoptassák. Intézte, hogy lenge szellők fújjanak, hogy a kőműves földbe hasadó, s ott jelen lévő fiát szépen elringassák.
 
Lesz ám, aki intézze hát a testi formákba öltözködés varázsát. Hogy aztán magadra visszatekintve csak azt lehessen mondani, hogy ami volt: hol volt, hol nem volt. S ebből ne feltétlenül kelljen szétszálazni a lét és a nemlét szálait. Hogy legyen ez egy olyan gubancos gombolyag, amelyben a lét és a nemlét kószán és mélán egymásba szakad.
 
Hogy ami most megjelent, jelen is legyen, de később még részt is vegyen. De arra a részvételre is csak úgy várjon, hogy közben az időtlen idők múlásával táncoljon.
 
Mert a Fenséges Vén akaratlanul alkotó akaratával sem én cselekszem, hanem inkább mérhetetlen táncával cselekszik a Semmi. S én hagyom cselekedni, mintha volna. Épp ezért nem jut egyeduralomra.
 
S ami hol van, hol meg nincsen, annak jelenéseit van ám miért ünnepelnem. Akkor is, ha lenni éppen csak úgy lehet, hogy közben csak a világnak hálóján nő az, ami belőle növöget.
 
Van ám miért az Őseimmel ünnepelnem. S ha ünneplek, én is a garabonciások énekével vidítom magam. Azt ünnepelem, hogy üres hát a serleg, mely éppen belőlem csordul ki, s nincs ám egy fia tallérom sem, ahogy azt mondom, hogy rabolj ki. De mégis van ám mit rabolni tőlem. Azt lehet elrabolni tőlem, hogy nincs ám kitől mit remélnem, s mégis van ám mit megőriznem.
 
Akkor is, ha van, s akkor is, ha nincsen. S akkor is, ha úgy akad jelenése, hogy ezzel mások számára ő még ugyan nincsen. Hiszen most éppen az a sora, hogy ne legyen ő másmilyen, hanem éppen csak észrevétlen. De attól még legyen, hogy ha jelen van, abból egyszer még részvétel legyen. De részt venni ugyan bizony ő maga ne siessen. Hogy amíg van, vanni is csak úgy legyen, hogy vegyenek belőle részt inkább mások. A részeimből is csak úgy részesülve, hogy a részvételük részemről még hébe-korba se legyen holmi oktalan sürgés eredménye. Hogy ami most megjelent, jelen is legyen, de később még részt is vegyen. De arra a részvételre is csak úgy várjon, hogy közben az időtlen idők múlásával táncoljon.

 

Ha találva érzed magad, hagyj jelet magad után az Üsse kő Facebook-csoportjában. Hogy hidd is, ne csak lásd. Hogy tedd is, ne csak várd.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://usseko.blog.hu/api/trackback/id/tr122866120

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.