Igen, él. Ahogy az ég egy adta világban él az egy. Hogy legyen neki háza, s a házában derekasan álljon minden fala. S hogy azok a falak bátran szökjenek az ég felé, zendüljenek fel a magasba, hogy erejük megtartó erő legyen, s a tartást adó erő ne szökjön ki közülük soha.
Él, csak hagyni kell élni?
2011.02.15. 21:47
Szólj hozzá!
Hogy egyet se szólok, de azt is lassan mondom?
2010.11.24. 13:00
Hogy ki vagyok én? A Hang vagyok, aki bennem és általam szól. Ha a képre nézel, a legegyszerűbb válasz az lehet, hogy akár ugyan ez sem más ám, mint kakasnak kukorékolása. Kakastaréj (47° 42' 15.60" N 23° 50' 28.75" E ) sziklákkal ékes ingása. Hogy szállna bár a kövön megálló kövek ormára. Szállna bár a szegény köveknek szabadulására.
Hogy ha szól, bennem és általam is csak úgy szóljon, mintha bizony egy Beszélő Hegy mélyéről is már sok száz év óta szólna. Mintha szájról szájra is csak régóta járna. S ahogy a tűz mellett a szóbeszéddel csak eljárna, valamit azzal is csak folyton magán formálna. Hogy ami szól, az is csak olyan legyen, mintha már magam is csak lejegyezném. Hogy ami a Hang bennem, az ugyan egyet se szólván is csak olyan legyen, mintha sok beszéd sok hangjából állt volna össze nekem, hogy jegyezni is jegyezhessem, s hozzá még őrizni is őrizhessem.
Szólj hozzá!
Mit lehet ütni, ha kővel kell gördülni?
2010.11.24. 12:30
Hogy miért éppen ütni? Hogy miért éppen köveket gyűjteni? Azt is csak azért, amiért éppen bánni. De azt is csak azért, amiért csípni. Mert ha üsse kő, akkor bánja kánya. Mert ha üsse kő, akkor csípje csóka.
De ha már ütni, akkor miért éppen követ ütni? Azt pedig csak azért, hogy a kő még a sors ütlegeit kiállva is csak kövön maradjon. Hogy a próbákkal megpróbált követ a gördülés sorsa már úgy érje utol, hogy a kő forgását ez is csak szépen kiteljesítse. Mert a kövön maradó kő egyszerre lehet kőbálvány vagy bálványkő, holott bár ez a két szó ugyanabból építkezik, de nem ugyanoda épül, s nem ugyanoda fordul, ha rajta a hetvenhét forgás próbája minden létezőt a nemlétbe tépve és szaggatva végiggördül. Épülni ugyanis az egek magasába kell. Oda, ahová végül magas Déva várának falai is felértek. A kőbálvány az egek magasába törni képtelen, de a helyzete azért neki sem végérvényesen reménytelen: a forgás rajta is kiteljesedhet, mert a gördülés minden kövek áldása, akár bár moccanva mocorgó, akár bár moccanatlan a sorsuk minden egyes tétova moccanása.
Szólj hozzá!
Miért éppen a népmesékkel rejtekezve?
2010.11.24. 11:30
De ha már itt tartunk, akkor a miértek száma még jó darab ideig tetszőlegesen szaporítható lenne. Hogy ne maradjon tétlen a Beszélő Hegy híres jóstehetsége. S ha jósol, akkor már fényeket is gyújtson, s ami fény, az felőle akár még messzire is elvilágíthasson. Mert ha ennyire otthonra találtam a szó szólásában, volna ám még kérdés a kérdések tárházában. Voltam már annyira aranykakas taréjával csillámló a magam sziklákkal cifrázott világnagy dombján, hogy az imént feltettem azt a kérdést, hogy miképpen férhet össze egymással a magyar népmesékben és a magyar folklórban őrzött, a Kárpát-medencei életközösségből és a sztyeppei civilizációk örökségéből egyaránt merítő magyar őshagyomány a taoizmusban őrzött keleti, jellegzetesen kínai őshagyományokkal.
Aztán odáig is ragadtattam magam, hogy annak a kérdésnek a megválaszolását is magamra hárítottam, hogy ha már netán ez a két egymástól eleve távolinak tetsző örökség mégis összeférne egymással, akkor velük vajon milyen módon találkozhatna a kortárs rockzene összes mára már klasszikusnak tekinthető, s mind a mai napig meg-megújuló, progresszív vagy experimentális irányzata. S ha voltam már annyira kakastarájokkal ékesen furmányos, hogy azt ígértem, ezeknek a látszólagos összeférhetetlenségeknek a száma bőséggel szaporítható, akkor szaporítok is még egyet a kérdéseken azon nyomban, s hozzá még jó szaporán is.
Szólj hozzá!
Hol van a Nap útja? Hol nyílik a Nap kútja?
2010.11.24. 11:00
Mert őrzőnek lenni sziklákkal ékesen csak úgy lehet, ha az őrzés több őrző találkozásából születhet. Mert van az őrzés, s vannak az őrzők. S ez a hang attól lehet talán halkan is erős, hogy akad olyan, akinek van füle a hallására. Nem kell, hogy ilyenekből sokan legyenek, mert nem is voltunk ám olyan nagyon sokan soha. Mert nem sokan voltunk, hanem elegen. S nekünk ez is éppen elég. S hogy kik azok, akik úgy lehetnek elegen, hogy ebből soha nincs mit megelégelhetnem, mert ezzel soha nem lehet betelhetnem? Van a Hang. Van hozzá a Kép. S van hozzá az Íráskép. Ez együtt a könyv.
Nem könyvnek látszó tárgy, hanem könyv. Úgy, ahogyan az írást még azok értették, akik a jeleiket a kőtáblákra szépen apródonként megvésték. De úgy is, ahogyan az írásjegyeket nemcsak vésték, hanem rótták – rótták pálcikára, rótták fa vékony ágára. Rótták romlandóan is romlatlan matériára, rótták engesztelhetetlen tűz martalékára.
Szólj hozzá!
Miért komor a hegy beszéde?
2010.11.24. 10:28
Igen, jól látod. Nincs semmi tévedés. Én vagyok a Kakastaréj. Tényleg egy tarajos sziklákkal kicsipkézett hegy vagyok. Hogy szállnék bár a kövön megálló kövek ormára. Hogy szállnék bár a szegény köveknek szabadulására. S azt is jól látod, hogy miközben Beszélő Hegy vagyok, közben azért egy könyv szószólója is vagyok. Egy könyvé, melyben kövek ütlegelnek, de ha abban a sok-sok ütlegelésben a köréd gördülő kövek dacos taszításait idővel kiállod, akkor magadat a tizenkét kőműves közé szépen te is bármikor kiállíthatod, s a falaidban még a gördülő köveket is szépen csak a kövön marasztalhatod.